Amióta világ a világ, az értékesítési munka mindig is érdekes megítélés alá tartozott. Sok embert vonzott a látszólagos szabadsága, könnyű pénzkereseti, és gyors meggazdagodási lehetősége.
Az ellenzők viszont pont ezekbe kapaszkodnak bele, és szerencselovagoknak, sokszor ingyenélőknek minősítik az értékesítői társadalmat.
Mindkét tábornak igaza van, és mégsem!
Kívülről valóban úgy néz ki, hogy bámilyen értékesítésben tevékenykedünk, szabadon és könnyen keresünk pénzt. De talán ez a legnagyobb tévhit!
Egy jó értékesítő ugyanúgy ledolgozza a napi akár nyolc-tíz óráját is, csak nem fix, hanem rugalmas munkaidőben. Nálunk a rugalmas munkaidő sokaknak azt jelenti, hogy nem nyolc órát dolgozom, csak hatot, de ha lehet hat órában csinálni, akkor már csak négyet. Na ők azok, akik egy hónap próbálkozás után fröcsögő szájjal, szidva mindenkit hagyják ott az értékesítési szakmát. Innen is hála és köszönet nekik.
Tehát sokat kell dolgozni, de ebből kiindulva az már igaz, hogy aki beletesz és ügyes, az sok pénzt kereshet.
Ezen túl, meg kell birkózni az előítéletekkel, mely ebben az országban mintha vadon teremne, annyi van belőle.
Alanyi jogon kell utálni az ingatlanközvetítőket, a biztosítási ügynököket a network marketingben dolgozókat.
Habzó szájjal kell őket szídni, az alkalmazotti lét biztos, iszapos biztonságából, figyelve arra, hogy sose merjenek kilépni mérhetetlenül minitűr komfortzónájuk melegéből.
De azért észre kell venni, hogy ezek az iparágak komoly pénzeket termelnek. Például 2016-ban Magyarországon az ingatlan vásárlások után befizetett illeték több, mit 63 milliárd forint volt, és ebben vastagon benne voltak az ingatlanközvetítők is.
Vagy például, hogy a network marketing egy ötven éve virágzó üzletág, amelynek a 2014-es évi bevétele a világon 182 milliárd dollár. Összehasonlításképpen Hoollywood ebben az évben 90 milliárd alatt maradt.
Ahogy az elején is említettem, a másik oldal véleményeiben is sok igazság található. A tapasztalatok alapján valóban sok a szerencselovag, aki mindenféle tudás és alázat nélkül vág bele, majd a kókler maximális manifesztálódását megvalósítva, rossz tapasztalatokat hagyva maga mögött hagyja el a szakmát.
De ne ők legyenek a példa! A példa legyen az az értékesítő, aki dolgozik, tanul, tiszteséggel végzi a munkáját, és segíti az ügyfelet az adott helyzetek megoldásában. Akiben hit van, és égető vágy, hogy sikeres és elismert legyen! Aki hosszútávon gondolkodik!
És ha ezt eléri, akkor elérte a szabadságot és az anyagi függetlenséget is!
